Országos TÁNCHÁZTALÁLKOZÓ és Kirakodóvásár • 2018. április 13–15.
2017-ben Prima-díjas a folkMAGazin!

A kiválasztott menüponthoz tartozó cikk a menüsor alatt látható.


„Tágasságot nekünk is!” I. • 2011. április 2. szombat, 11.00–18.00
Kodály Zoltán terem (I. em.)

Szerkesztő: Mohácsy Albert • Műsorvezető: Tóth Kornélia


11.00 Takáts Gyula IKK – Zeneiskola AMI, Tab

11.10 Podmaniczky Emil Művészeti Iskola kihelyezett tagozata, Tura

11.20 Általános és Művészeti Alapiskola, Jászfényszaru

11.30 Farkas Ferenc Zeneiskola, Eger

11.50 Mester Tanoda, Szeged

12.20 Óbudai Népzenei Iskola Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Budapest

13.00 Farkas Ferenc Zene- és Aranymetszés Művészeti Iskola, Nagykanizsa

13.15 Bartók Béla Művészeti Szakközépiskola és AMI Zeneiskola Békéscsaba

13.40 Bessenyei Művelődési Ház és Könyvtár, Bugyi

13.55 Prelúdium Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Bicske

14.15 Martonvásári Művészeti Iskola

14.30 Podmaniczky Emil Művészeti Iskola kihelyezett tagozata, Püspökhatvan, Galgagyörk

14.40 Illangó énekegyüttes, Budapest

15.00 Csenki Imre Alapfokú Művészetoktatási Tagintézmény, Püspökladány
Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Kisújszállás

15.10 Bartók Béla Zeneiskola Népzenei Tanszaka, Szombathely

15.40 Művészeti Középiskola, Nyíregyháza

16.00 Nyíregyházi Főiskola

16.25 Erkel Ferenc Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Komló

17.00 Dohnányi Ernő Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Pestszentlőrinc

17.20 Eötvös József Általános Iskola, Budapest

17.40 Fáy András Református Általános Iskola és AMI, Gomba

Cifra szoba • 2011. április 2–3. 10.00–18.00 • Kodály Zoltán terem (I. em.)


scroll_hu_img_36171

A Cifra Műhely Közhasznú Kulturális Egyesület a 2009-es évben alakult, egy civil kezdeményezésnek köszönhetően. Az egyesületet népzenét és néptáncot kedvelő fiatalok alkotják. Tevékenységünk nagyon szerteágazó, mégis a Kárpát-medence sokszínű népi kultúrájának megőrzésére, ápolására, a kapcsolódó érték feltárására és megmentésére irányul. A célkitűzésünkhöz leginkább kapcsolódó tevékenységek közül az alábbiakat emelném ki: szakmai (népművészeti, környezetvédelmi, természetvédelmi, műemlékvédelmi tárgyú) konferenciák, kiállítások, fórumok, találkozók, táborok, táncházak szervezése. A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel, valamint a határon túli magyarsággal kapcsolatos ismeretterjesztő munka végzése (konferenciák, fórumok, találkozók, táborok szervezése); nemzetközi művészeti alkotótáborok szervezése, nemzetek közötti kulturális kapcsolatok kialakítása.

cifra

A megalakulásunk alapját az a teljes cifra szoba bútorzat, valamint szőttes képezi, amely Erdélyből, azon belül Kalotaszeg egy kis falujából, Mérából származik. A bútorzat egy család hagyatéka, mely az újonnan épült családi ház képébe már nem illett. Miután a portalanítás, kisebb javítások megtörténtek, született meg a gondolat, hogy vándorlásra bocsátjuk a bútorzatot. Azóta számos helyen fordult meg országunkban és határainkon túl egyaránt. Az eddigi tapasztalataink alapján egyre több intézményhez és ezáltal, egyre több emberhez tudjuk eljuttatni üzenetünket, hogy adjunk számukra egy szeletet ebből az „élmény-kultúra-hagyomány-művészet” tortából. Ez azért is fontos számunkra, mert a jelen emberénél, a jövő generációinál szeretnénk elérni, hogy a mai globalizálódó, felgyorsult, fogyasztó-orientált világban, ne menjünk el az igazi értékek mellett, és az általunk bemutatott bútorokból ne legyen például tüzelőanyag.

„Hagyomány és tudomány” • 2011. április 2–3. 11.00–18.00 • Kodály Zoltán terem (II. em.)

Mit kínál a tudomány a néphagyomány iránt érdeklődő nagyközönségnek?


Az MTA Néprajzi Kutatóintézete, az Európai Folklór Intézet és a Magyar Néprajzi Társaság  kiadványainak egész napos bemutatója, vásárlási lehetőséggel.
„Mester-ség” – Kása Béla és Henics Tamás fotókiállítása • 2011. április 2–3. 10.00–18.00
Kodály Zoltán terem (I. em.)



kasa_henics


Kása Béla fotográfiái elé

Kása Bélával egyik közös erdélyi utunk alkalmával a mezőségi Székre mentünk. Ilka Gyuriék felé tértünk le, a kis lejtős úton, aztán Béla hirtelen megállt: Vajon Sánta Zsuzsi itthon lehet-e? - mormolta, majd:
– Nézzük meg, köszönjünk be! - mondta határozottan, s én csak követtem egyre gyorsuló lépteit. Hihetetlen látvány tárult elém. A domboldal aljában kis nádfedeles viskó, kékre meszelve, körülötte virágzó szilvafák, az udvaron sparhelt, rajta rotyogó fazék, a viskó ajtaján a szél ki-kilendítette a légyfogó függönyt. A kutya morgására kibukkant a függöny mögül egy gyönyörű arc, kezdetben értetlenség rajta, majd könnybe lábadt öröm:
– Béla, te vagy az?
Betértünk a kicsi házba, mely mindössze egy szobából állt, alvótér, télen konyha is. Itt élt Zsuzsi lányaival, példás rendben, tisztaságban. Zsuzsi akkor már beteg volt, de meggyötört lénye pillanatok alatt átváltozott, háziasszonnyá vált, kávéval, sörrel kínált bennünket s Bélával való „rég-idézése” során elővette varrottasait és kézimunkázni kezdett.
Látszott, hogy nem mindennapi ismeretség az övék. Tudtak egymásról sok mindent, sorra kérdeztek családot, ismerősöket, felidézték a régi időket. Sokáig beszélgettünk, ott is ragadtunk, pedig mennünk kellett volna.
Így ismerem Kása Bélát. Az emberekhez való közvetlen viszonya, a türelme, az emlékezni tudás mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy ne csupán fotográfus, de talán szociológus, pszichológus is legyen egyben. Képes arra, hogy egy-egy utazása során hosszú napokon át ne vegye elő fényképezőgépét, hogy megvárja és megérezze a pillanat, az ember, a lelkület, az igazi alkalom eljövetelét.
Kása Béla megvárja amíg a szem-szív-tudás tengely és a megörökítendő pillanatba vetett hit együtt áll, hogy ezek a pillanatok ne csupán képkeretbe szorult idő-lenyomatok legyenek, hanem mondjanak, közvetítsenek valamit a jövő nemzedékének is, azoknak, akiknek már minden bizonnyal nem lesz alkalmuk az ő általa látottakat a maguk valójában megismerni.
Henics Tamás



Henics Tamás képei elé

Tamás barátommal először Amerikában találkoztam. Rögtön kiderült róla, hogy remek házigazda, jól főz, szereti a zenét, a táncot, maga is zenész, „mellesleg” kutatóorvos. Jó ideje levelezgettünk már, mikor egyszer bejelentette; visszaköltöznek Európába. Első útja szinte rögtön a határon túl rekedt magyar testvéreinkhez vezetett. Viharos gyorsasággal kezdte felfedezni fényképezőgépével Erdély tájait, eldugott kis falvait s főleg az ott élő embereket.
Henics Tamás nagymestere a kapcsolattartásnak. Kapcsolatot teremteni adottság kérdése. Egy kapcsolatot életbentartani, ahhoz már több kell ennél. Munkásságának legfontosabb része, hogy állandó kapcsolatban van azokkal, akiket fényképez. Legtöbbjük már családtagként fogadja őt és családját, kalotaszegi és mezőségi otthonában.
Mindenkinek jól esik egy biztos pont, egy barát, valahol a világban, aki nem feledkezik el az emberről és rendszeresen megjelenik, mindig optimista, vidám alakjával reménysugarat hozva a döcögő, ingatag hétköznapok világába.
Alfred Stieglitz szerint a fényképezés nem más, mint „meglátni és megérezni” a pillanatot. HenicsTamás meglátta és meg is érezte azt. Ahányszor csak „másik világa” engedi, elutazik kedvenc falucskáiba találkozni, beszélgetni, muzsikálni, megörökíteni a számára fontos pillanatokat, amelyeket most velünk is megoszt.
Kása Béla

Megosztás